festő
Fiume, 1902. április 9.– Budapest, 1984. július 13.
(Weisz Emilio)
Az Iparrajziskola elvégzése után 1919-ben Uitz Béla
szabadiskolájában, majd 1922-1926 között a
Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Benkhard
Ágost, Rudnay Gyula voltak.
Rudnay Gyula tanársegédjeként dolgozott a főiskolán. A főiskola makói
művésztelepét vezette 1925-27 között. Alföldi városokban, Makón,
Hódmezővásárhelyen élt. 1940-ben Budafokra költözött. A budapesti
Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított 1948-55 között.
Több tanulmányutat tett Olasz,- Francia-és
Spanyolországban. Pointillizmus továbbfejlesztője,
az életöröm festője, vérbeli kolorista volt. Nem
elégedett meg a benyomásokkal, hanem arra
törekedett, hogy a tüzes kolorittal ragadja meg a
világ figuralitását.
A színt tartotta a legkifejezőbb festészeti elemnek.
Palettája a színek himnusza volt, s a festőkéssel
felrakott színek a ravennai és a velencei mozaikok
rokonai lettek szivárványosan csillogó összhatásuk
révén. Mámorító színvilágával megszállottan vallotta,
hogy az élet csupa tündöklés, ujjongó szépség.
Minden kincse élményforrása volt: egy váza virág
éppúgy, mint a kék hullámokkal érkező tenger.
Képeinek javarészét kikötői látványképek és
konstruktív csendéletek alkotják.
1927-óta számos kiállítása volt itthon és külföldön
egyaránt.
Díjai:
Munkácsy-díj (1950), a Munka Érdemrend Ezüst Fokozata (1972). 1927-től
kiállító művész. Az Ernst Múzeumban 1954-ben, 1972-ben, a Csók
Galériában 1959-ben, a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban (1982),
külföldön pedig Rómában, Bécsben mutatkozott be képeivel.
1917: Iparrajz Iskola. 1919: Uitz Béla szabadiskolája. 1922-26: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhard Ágost és Rudnay Gyula. 1950: Munkácsy-díj; 1972: Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1925 és 1927 között a Főiskola makói művésztelepét vezette. 1940-ig, Budafokra költözéséig, az Alföldön élt (Makó, Hódmezővásárhely, Örkény). Közben tanulmányutakat tett Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban, Dalmáciában. 1948-55 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. 1948-tól 1958-ig a KPVDSZ képzőművészeti szabadiskoláját vezette. Mediterrán temperamentumtól fűtött posztimpresszionista stílusban festett.
Mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula.
Egyéni kiállítások
1927, 1929, 1931, 1973, 1982 • Makó
1930, 1933, 1934, 1974 • Hódmezővásárhely
1954, 1972 • Ernst Múzeum, Budapest
1959 • Csók Galéria, Budapest (kat.)
1965 • M. d'Art et d' Archéologie, Toulon • M., La Seine
1967, 1974 • Fészek Klub, Budapest
1971 • Nagytétényi Kastélymúzeum, Nagytétény
1975 • Bécs
1976 • Mednyánszky Terem, Budapest
1982 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1985 • Gulácsy Terem (emlékkiállítás)
1992 • Várszínház Galéria, Budapest (emlékkiállítás) • Budatétényi Galéria, Budapest (emlékkiállítás) • Vigadó Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1945 után • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1978 • X. Csoportos kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1983 • XXII. ker. Művészek Kiállítása, Budapest.
Irodalom
GENTHON I.: (kat., bev. tan., Csók Galéria, Budapest, 1959)
ZOLNAY L.: ~ művészete, Művészet, 1961/12.
FRANK J.: Látogatás ~nél, Művészet, 1965/10.
SOLYMÁR I.: (kat., bev. tan., Toulon, 1965)
BUDAI T. [POGÁNY Ö. G.]: ~ nagytétényi kiállítása, Művészet, 1971/9.
HAITS G.: ~ kiállítása, Művészet, 1972/9.
FRANK J.: (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, Budapest, 1972)
POGÁNY Ö. G.: (kat., bev. tan., Műcsarnok, Budapest, 1982)
LOSONCI M.: ~, Budapest, 1984.
(Havas Lujza)